MEZ-telen

Tegnap este újra és újra megnéztem ezt a videót, úgy egy híján sokszor.

Eleinte nem is tudtam mi érintett meg benne annyira, de egy napja már, hogy próbálok a mélyére ásni, mert amikor ilyen érzéseim vannak, ott mindig van a mélyben valami fontos. 

Az arcok ... ha egy szavát se érted a dalnak, nem is baj, csak nézd az arcokat. Ez a sok nő, mind más, mind gyönyörű. Bennük van az élet, a bölcsesség, némelyikben az erő, a tapasztalat, a másikban a sebezhetőség, az ártatlanság. Könnyeiben kicsordul az arcára a fájdalom, talán a szégyen, talán az érzés, hogy nem kéne ennek így lennie!? 

Emlékszem, hogy kiskamaszként mennyire idegesített, mikor anyukám, ha olyanja volt, kilibbent pucéran a fürdőszobából esti mosdás után, és belibbent a hálószobába. "Aaanyuuu, a csudába is mit pucérkodsz itt!" 

- Remélem, soha de soha senki, egyetlen barátom, de még ismerősöm sem tudja meg, hogy miket művel itt szégyenszemre az anyám! - ilyeneket gondoltam magamban ... pedig anyu nem volt rettentő látvány, még ma is szép teste van. Ahogy számolom, alig lehetett akkor annyi, mint most én vagyok, de mégis: "Mekkora égés lenne, ha ez kiderülne!? Pedig én esküszöm, hogy normális vagyok, nem ilyen pucérkodós!" Ez visszhangzott bennem.

És most én vagyok annyi ... és egy ideje már figyelem, hogy ahogy változnak bennem a dolgok, változik a meztelenséghez való viszonyom is. Tudatosan odafigyelek erre a folyamatra. 

Amikor a legutóbbi, hosszú távú párkapcsolatom véget ért, úgy éreztem magam, mint egy zombi. Élő testben halott lélek. Alig élő, de még mindig ez volt bennem, amiben kézzelfogható módon el tudtam csípni egy-egy pillantásra az Életet. Meg-megálltam reggel, vagy este a fürdőszoba ajtajára szerelt nagy tükör előtt, és nézem, minden indok, kifogás és praktikus ok nélkül. Csak hogy bizonyítsam magamnak, hogy élek. Aztán éreztem, hogy Neki, a Testemnek fáj, hogy nem szeretem. Ő minden nap olyan remekül szolgál, és én ezt meg sem próbálom neki meghálálni azzal, hogy kifejezzem felé a szeretetemet. Ezzel indult életem első "Szeretem Morzsát!" kampánya. Egy személyben én voltam a jelölt, a kampányfőnök, és a közönség is én voltam, és kezdtem megszokni ezt a szokatlan ... (a fenéket szokatlan, több ilyen testű nő van, mint Barbie baba jellegű!) ,,, non standard (ez sem állja meg a helyét) ... én-alakú testet. Néha kényeztettem, néha megdícsértem, mikor mi esett jól. És lassan vissza is tért belém a lélek. Akkor kezdődött (ebben) az életemben a Tantrával való ismerkedés.

Egy évvel ezelőtt éppen Thaiföldön egy tantrikus iskolában tanultam. Az ott töltött utolsó napokban fordult a figyelmem a jóni masszázs felé. "Én ezt ki szeretném próbálni." sőt, én ezt megtanulnám, hogy általam mások is átélhessék azokat az emelkedett érzelmi, testi és szellemi állapotokat, amikhez egy tantrikus jóni masszázs utat nyit. 

Aztán egyszer csak már valakinek a fürdőszobájában vetkőzök, és életem első jóni-masszázsára készülök. Vár odabent a szobában egy nő, és csak egy-egy lepel takar el minket egymástól, majd aztán lepel se lesz ... Abban az első alkalomban még sok minden bennem maradt, de a meztelenség már nem jelentett akadályt. Jó élmény volt. 

Hazafelé sétáltam az utcán és utánam fordultak a férfiak. Van, akinek ez talán mindennapos élmény, de nekem nem. Egy hazaút alatt kb hét évre való adag elismerő pillantást zsebeltem be. Remélem, visszamenőleg, mert a következő években is lenne sok-sok ilyenre igényem. :) 

"Igen, én ezt szeretném adni!"

Alig ocsúdok fel és pár hét múlva az ismerős helyen már nem vendég vagyok, hanem egyéni tanfolyamon tanulom a jóni masszázst. Három MEZ-TELEN test-vér, nő-vér. A tanítóm, a modell, akin gyakorlunk, és én. Nem egyszerű, annyi mindenre figyelek. Minden érintés, minden simítás tudatos. Ott vagyok annak a nőnek. Nem magamnak, Neki. És előbb finom forró homokszemekként peregnek a másodpercek, majd hömpölyögnek a percek, majd egyszer csak már nincs idő, csak mi vagyunk, mi hárman, akik tanuljuk egymást és egymásban önmagunkat. 

- És te tényleg képes lennél más nők pinájához hozzányúlni!? kérdezi nemes egyszerűséggel, az egyik budapesti bevásárló központ boltjai közt sétálva valaki, akinek nagy lelkesen mesélek az elmúlt évem élményeiről, és nagyszabású terveimről, ami a tantrát, a tantrikus masszázsokat, a nőkkel, a nők szolgálata iránt érzett elhívatásomat illeti.

Nos, nem úgy gondolok rá, mint pinára, de igen képes vagyok, és örömmel teszem.

(csak a kizökkentés kedvéért elárulom, hogy jávaiul a "pinara" szó annyit tesz, ülj le. Végülis a lényeg benne van. Tudnak a jávaiak magyarul ...)

Ha eddig megrázott a téma, akkor ne is görgess tovább, mert itt jön Ő, a maga természetes szépségében. Gustave Courbet festménye: A Világ Eredete (The Origin of the World)

Hiszek abban, hogy a jóniban erő van és gyógyulás és gyógyítás. Talán épp attól jön majd el egy másik rend a világunkban, hogy a nők felfedezik újra a bennük rejlő erőt, és helyrebillen az egyensúly. Mert tudunk gyógytani, meg tudunk gyógyulni és helyre szeretni kevesével a világot, a világunkat. Én többek között női lelkek és jónik simogatásával. Hát te, mivel? Mi a te ajándékod, mi a te elhívásod? Milyen vagy Te MEZ-TElenül?